55 évvel ezelőtt, élt egy ember Jászszentlászlón, Tamási István - Pista bácsi, - aki úgy gondolta, hogy elsők között lép egy olyan útra, amin előtte senki.

Hosszú idő után, akkor nyílt újra lehetőség arra, hogy takarékszövetkezetek alakuljanak a semmiből. Furcsa képződmény, egy idegen test volt ez a civil szerveződés, az 50-es évek végén, a téeszesítések, a diktatúra világában. Kalandvágyó, bátor embernek kellett lenni annak, aki belevág egy takarékszövetkezet szervezésébe. Sokan voltak ilyenek országszerte, és bombamód szaporodtak a takarékok. Járatlan úton kellett annak végigmenni, aki lehetőséget látott az új helyzetben. Házról-házra vezetett ez az út, és az embereket egyesével kellett meggyőzni, hogy bizalmat szavazzanak ennek az önkéntes, egymást segítő pénzintézeti formának.

* A múlt: Takarék a „mezeiházban” a 60-as években

Pista bácsinak sikerült!

Sikerült, mert hitt benne. Hitt abban, hogy ha az emberek összefognak, akkor abból nagy dolgok születnek. Sikerült ez Mélykúton, Kerekegyházán, Kiskunlacházán, Tiszakécskén, és Tiszaalpáron is. Persze mindenhol szükség volt ehhez bátor, a saját településükön élőkért tenni akaró alapítókra, akik megtették az első lépéseket, tisztességgel, hittel, kitartással, és rengeteg munkával.

* A jelen: a jászszentlászlói központ

Így jöhettek létre azok a takarékszövetkezetek, amelyek ma már együtt, a Fókusz Takarékot jelentik.

A mi utunk ma is csak a tisztesség, a hit, a kitartás, és a kemény munka lehet!

Hogy hogyan lettünk a térség meghatározó, sikeres pénzintézete, hogyan válhat egy kis cég is naggyá, arról szól a legközelebbi cikkünk itt, ezeken a hasábokon.