Színésztársak, és a színház dolgozói álltak sorfalat ma az életének 81. esztendejében, súlyos betegség következtében elhunyt Csizmadia László színművész, a kecskeméti Katona József Színház örökös tagja hamvait tartalmazó urnánál.
"Lendvai Ferenc hívására hagytam ott 18 fantasztikus év után Szegedet – írta magáról 2 évvel ezelőtt Csizmadia László. Lacikám gyere, vissza kell dalolni a közönséget!" Jöttem, és jobbnál jobb szerepek vártak rám, itt búcsúztam a bonviván szerepkörtől a Mosoly országával. Megszerettem ezt a várost, és a város is befogadott engem. Itt ünnepelhettem a 70. később a 75. születésnapomat és az a mérhetetlen öröm ért, hogy Cseke Pétertől megkaptam az örökös tagságot.
Magánéletem is rendeződött, feleségem, Frigyesi Tünde, aki szintén a színház tagja - balettmester, rendező asszisztens, és nevelt lányom Sára, aki már önálló életét éli Svájcban. Büszke vagyok rájuk. Szeretném, ha két év múlva,- 80 évesen 60 év színházi múlttal, színpadon állva ünnepelhetném e két kerek évfordulót."
Csizmadia László kívánsága teljesült: februárban a színházban ünnepelhette meg a két kerek évfordulót.
Ma viszont gyászolt a Kecskeméti Katona József Színház társulata, a város, és a közönség. A színház előterében búcsúztak el a kecskeméti Katona József Színház örökös tagjától. A színészek tisztelgő sorfala váltotta egymást a megemlékezés alatt.
A római katolikus szertartás keretében megtartott búcsúztatatást követően Cseke Péter, a színház direktora búcsúzott el elsőként a színház örökös tagjától.
- Drága Lacikám! Közel fél évvel ezelőtt, amikor a születésnapomon elénekelted azt a gyönyörű székely dalt, egymásra néztünk, megöleltük egymást, de vajon melyikünk gondolta azt, hogy ma itt fogok állni a ravatalod előtt. Azt mondják, hogy a színész művészete a pillanat művészete. Ez így is van. Megpróbálunk minden este ugyanúgy játszani, mégsem sikerül. De biztos vagyok benne, hogy a barátaid, a kollégáid, a közönség őriznek olyan pillanatot a szívükben rólad, amit onnan soha ki nem lehet törölni. Nekem ilyen pillanat a székely dal, és a Nyomorultakban az alakításod. Azt hiszem, kevesen vannak ma a világon, akik ilyen gyönyörűen, egyszerűen, mégis nagyszerűen, alázattal, gyönyörű hangon tudják eljátszani ezt a szerepet. Itt van a szívemben és ki nem törölheti senki.
Köszönöm neked ezt az elmúlt hat évet.
Mi keresztények hisszük azt, hogy a jó Isten a születésünkkor örök élettel ajándékozott meg bennünket. Ennek ugyan van egy nehéz pillanata, amikor a földi élet küszöbét át kell lépni. De biztos vagyok benne, hogy a mennyországban vagy. És abban is biztos vagyok, hogy a mennyei színészsereget kápráztatod gyönyörű hangoddal.
Drága Lacikám! Nyugodj békében!
A színészkollégák nevében Kőszegi Ákos búcsúztatta meleg szavakkal, szívszorító gondolatokkal barátját, öltözőtársát:
- Drága Laci! Nem könnyű a szó, amikor könnyfátyol húzódik a szemünkre. Nem könnyű a szó, amikor a döbbenet ül a szívünkre. Nem könnyű a szóm, amikor a némaság települ a torkunkra. És nem csak a miénkre, akik itt állunk az urnád előtt, hanem a Tiédre is, Laci bátyám! Végérvényesen! Egy olyan szemre, amely mindent látott. Egy olyan szívre, amely mindent érzett. És egy olyan torokra, amely minden hangot tudott. És csak adott..., és csak adott... Egy olyan torok némult el, mely mindenkinek örömet szerzett.
Kőszegi Ákos így fejezte be a búcsúbeszédet:
- Valamikor, ha eljön az ideje, ha a gondviselés elrendeli, találkozunk valahol fent. Koccintunk egy pohár mennyei borral, egy kissé neheztelve rám mordulsz, mint egy kedves, öreg morgó medve: meddig várattál! Aztán megöleljük egymást, és cinkosan egymásra kacsintunk.
Most egy időre búcsúzunk Tőled. Valamennyi egykori kollégád, a Katona József Színház teljes társulata nevében mondom: nem csak nagy színész voltál, de egy igaz magyar ember is. Legördült a függöny, Laci! De most elmarad a taps. Nincs meghajlás. Csak én hajolok meg feledhetetlen emléked előtt. Béke poraidra.
A család nevében Csizmadia László unokatestvére búcsúztatta a feledhetetlen rokont.
Szombaton 6:45-kor engesztelő szentmisét tartanak a kecskeméti Piarista templomban Csizmadia László lelki üdvéért.
