A közelmúltban elhunyt akadémikus – a magyar járműgyártás és -fejlesztés emblematikus alakja – emlékére és munkássága előtti tisztelgésként a Kecskeméti Főiskola GAMF Kara Michelberger Pálról nevezte el a Járműtechnológia Tanszék 2012-ben átadott új épületét, amely mintegy másfél milliárd forintos beruházással egy uniós projekt keretében épült fel. Az október 15-ei „névadón” a tanszék épülete előtt felavatták Lakatos Pál Munkácsy-díjas szobrászművész Michelberger Pálról készült mellszobrát is, amelynek elkészültéhez számos támogató járult hozzá.
IDE KATTINTVA MEGTEKINTHETIK A KÉPGALÉRIÁT!
„Nagyon nehéz lenne ilyen rövid idő alatt részletekbe menően elemezni azok az eredményeket, amelyeket Michelberger Pál a tudomány, a felsőoktatás és az ipar területén letett, hiszen ő mérnök, tudós, tanárember és nem utolsó sorban ember volt, ezért lehetett ilyen jelentős az életműve” – hangsúlyozta a Magyar Tudományos Akadémia Elnökségének nevében prof. dr. Bokor József, az egykori tanítvány és pályatárs. A professzor utalt Michelberger Pál az oktatási rendszert stabilizáló rektori tevékenységére a Budapesti Műszaki Egyetemen a rendszerváltás éveiben, valamint tervezőmérnöki munkájára és azokra a komoly műszaki eredményekre, amelyeket az Ikarusnál és a Knorr Bremsénél ért el. Bokor József elismeréssel szólt Michelberger Pál tudományos iskolateremtő tevékenységéről a járműdinamika és a lengéstan területén, amelyet a mérnökök, matematikusok, informatikusok együttműködésére alapozott. Ez a szellemiség az autóipari és műszaki felsőoktatásban a mai napig domináns. A professzor felidézte Michelberger Pál szavait az akadémiai aranyérem átvételekor, amikor szerényen arról beszélt, igazán az a fontos neki, ha munkatársai megbecsülik, szeretik.
Dr. Péceli Gábor, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora köszönetet mondott azért, hogy a Kecskeméti Főiskolán emléket állítanak egy olyan kiváló professzornak, aki a műegyetemi tevékenységén kívül számos területen alkotott óriásit. A rektor kiemelte, Michelberger Pál olyan személyiség volt, akinek a kisugárzása nyomott hagyott. Péceli Gábor a Kecskeméti Főiskola Járműtechnológia Tanszékére és az autóipari képzésre utalva hangsúlyozta, amit Kecskeméten látunk, az is ennek a kisugárzásnak a megtermékenyítő hatása és a jövő szakembergárdájának képzését szolgálja ebben a nagyszerű felsőoktatási intézményben.
A műegyetem nagyon sok mindent köszönhet Michelberger Pálnak, különösen azt, hogy a legnehezebb időben, a rendszerváltás idejében rektorként nagy elkötelezettséggel, bölcsességgel és türelemmel rakta egyik téglát a másikra, aminek köszönhetően a műegyetem emelkedő pályára került. Péceli Gábor beszédében azt kívánta, legyen Michelberger Pál kisugárzása tartós és tekintsék sokan példaképüknek.
Dr. Ailer Piroska, a Kecskeméti Főiskola rektora felidézte a Járműtechnológia tanszék új épületének 2012-es avatását és a járműmérnökképzés beindítását az intézményben. 2012-ben 67 elsőéves járműmérnök hallgató kezdhette meg tanulmányait, közöttük 25 duális hallgató. „Az úttörőként bevezetett duális képzés országosan ismertté tette a főiskolát” – hangsúlyozta Ailer Piroska. Ma már 300 hallgatója van a tanszéknek, kijelölték a kutatási irányokat, nőtt az oktatók és kutatók száma is – erről is beszámolt a rektor asszony hozzátéve, sikeres az út, amit eddig megtett a Kecskeméti Főiskola, és reményét fejezte ki, hogy a jövő is sikeres lesz.
Ailer Piroska köszönetet mondott mindazoknak, akiknek részük volt abban, hogy a GAMF Kar hagyományait követve – miszerint az egyes épületeket szakmailag kiemelkedő, emberileg példaképnek állítható oktatókról, kutatókról nevezik el – az intézmény Michelberger Pálról nevezhette el a Járműtechnológia Tanszék új épületét. Palkovics László felsőoktatásért felelős államtitkárnak – aki mesterének tekinti Michelberger Pált – a javaslatért, a családnak a jóváhagyásért, a művésznek az alkotásért, a támogatóknak – partnercégeknek, szakmai szervezeteknek – pedig a szobor elkészítéséhez nyújtott segítségért mondott köszönetet Ailer Piroska.
A szoboravatáson megjelentek Michelberger Pál egykori tanítványai, munkatársai, tisztelői, a család képviseletében pedig jelen volt dr. Michelberger Pál, az elhunyt professzor fia is. Az önkormányzatokat Szemereyné Pataki Klaudia, Kecskemét a napokban megválasztott polgármestere és Rideg László a megyei közgyűlés elnöki posztjának várományosa képviselte. Hivatali elfoglaltsága miatt az avatás után érkezett meg a főiskolára Palkovics László, aki fontosnak érezte, hogy jelenlétével tisztelegjen Michelberger Pál emléke előtt.
A szobor leleplezése után a Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége és a Magyar Autóműszaki Felsőoktatásért Alapítvány nevében prof. dr. Bokor József, a Kecskeméti Főiskola nevében dr. Ailer Piroska, rektor, prof. dr. Belina Károly, a GAMF Kar dékánja és dr. Lukács Pál, a Járműtechnológia Tanszék vezetője, Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata nevében Szemereyné Pataki Klaudia polgármester, a család képviseletében pedig dr. Michelberger Pál úr helyezett el koszorút a szobor talapzatán.
Michelberger Pál (Vecsés, 1930. február 4. – Budaörs, 2014. április 11.) Széchenyi-díjas gépészmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A járműtervezés és a szerkezetanalízis neves kutatója. 1985 és 1990 között a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karának dékánja, majd 1994-ig az egyetem rektora, 1993 és 1999 között az MTA alelnöke.
1948-ban érettségizett a budapesti Szent László Gimnáziumban, majd felvették a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára, ahol az addigra már Hadmérnöki Karrá átnevezett intézményben szerzett mérnökdiplomát 1952-ben. Ennek megszerzése után az egyetem Hadmérnöki Karán lett tanársegéd, majd 1955-ben adjunktus. A kar 1957-es visszanevezése után is folytatta a tanítást: 1963-ban kapta meg egyetemi docensi kinevezését. A Közlekedésmérnöki Kar 1968-as megalakulása után a Mechanika Tanszéken kapott egyetemi tanári, illetve egy évvel később tanszékvezetői megbízást. Még 1968-ban a kar egyik első dékánhelyettese lett, amely tisztségét 1971-ig töltötte be. 1985-ben a kar dékánjává, majd 1990-ben a Budapesti Műszaki Egyetem rektorává választották. Az egyetemet 1994-ig, a Mechanika Tanszéket 1995-ig vezette. 1994 és 1995 között a Magyar Rektori Konferencia megválasztott elnöke volt. 2001-ben professor emeritusi címet kapott.
1960-ban védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1970-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Mechanikai Bizottságának, a Közlekedéstudományi Bizottságnak és a Gépszerkezettani Bizottságnak lett tagja, utóbbinak 1985 és 1993 között elnöke is volt. 1982-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben pedig rendes tagjává. 1993-ban az akadémia alelnöke, 1994-ben a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága elnöke lett. 1996-ban megerősítették alelnöki tisztségében, amelyet 1999-ig viselt. Eddig vezette a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságát is. Ezenkívül a londoni Európai Akadémia (1993), a salzburgi Európai Tudományos és Művészeti Akadémia (1998) és az Orosz Közlekedési Akadémia (1992) vette fel tagjai sorába. 1976 és 1990 között a Gépipari Tudományos Egyesület elnöke, majd 1993-ig alelnöke volt. 1998-ban a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) elnökévé választották négy évre. 2001 és 2004 között a Magyar Akkreditációs Bizottság elnöke is volt. Több tudományos szakfolyóirat főszerkesztője, illetve szerkesztőbizottságának elnöke volt: Acta Technica (1986–2000), Periodica Polytechnica (Trans.Eng., 1985–93), Járművek, Mezőgazdasági, Építőipari gépek (1983-tól). Az International Journal of Vehicle Design szerkesztőbizottságának tagja lett, illetve 1984 és 2000 között a Vehicle System Dynamics című szakfolyóiratnál töltött be hasonló pozíciót.
Tudományos karrierje mellett a gazdasági életben is tevékenykedett: 1957-ben az Ikarus buszgyártó vállalat tervezőmérnöke, majd 1963-ban főkonstruktőre lett. 1964-ben átment az Autó- és Traktoripari Tröszthöz, amelynek osztályvezetőjeként kezdett el dolgozni. 1966-ban rövid ideig megbízott műszaki igazgató volt. 1968-ban tért vissza az Ikarushoz, ahol 1991-ig tudományos tanácsadóként tevékenykedett, amikor az igazgatótanács tagjává választották. Ezt a tisztségét 1994-ig töltötte be. Ikarusbeli pályafutása során több busztípus megalkotásában vett részt (például Ikarus 555, Ikarus 303). 1991 és 1994 között a Suzuki Magyarország igazgatótanácsának tagja, 1992 és 1994 között a Hungarocamion Rt. igazgatótanácsának elnöke volt. 1996-ban a Knorr-Bremse műszaki tanácsadója lett.
Kutatási területe a mechanika, a járműtervezés és építés, valamint a kinetika. Eredményeit elsősorban a járművek szilárdsági és élettartamra való méretezésében, valamint a rugalmas vázszerkezetek dinamikájában érte el, de kutatott a szimmetriaelvek általánosítása terén is. Úttörőnek tekintett tudományos eredménye a gyártási folyamat, valamint a szilárdsági elemzés összekapcsolása, illetve az ezzel kapcsolatos gyártási feszültségek sztochasztikus kezelése. Egyetemi vezetőként a rendszerváltás idején kialakuló felsőoktatási reformfolyamat egyik aktív résztvevője volt.
Közel négyszázötven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Munkáit magyar, angol és német nyelven adja közre, egyes publikáció orosz nyelven is megjelentek. Emellett számos tudományos konferencián vett részt és szólalt fel.
(Fotók: Szemereyné Pataki Klaudia/facebook - Főiskola - Hírhatár)
