Kegyetlenül bántalmazta, ütötte, rugdosta, megalázta a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság kiskunhalasi őrzött szállásán a befogadott menekülteket egy hivatalos személynek minősülő civil fegyveres őr – állítja az ügyészség. Az izsáki rendőri brutalitás árnyékában a Kecskeméti Törvényszékre most „besurranó” ügyben tegnap (szeptember 11-én) kezdődött a tárgyalás.

A vádirat szerint a lábbal és kézzel küzdés művészetében, a Taekwondo-ban jártas M. Attila az egyik őrizetben lévő szudáni férfit etnikai hovatartozása, sajátos hajviselete, sötét bőre miatt többször tarkón ütötte még 2011. október 7-én. Majd az éjszakai órákban végzett csomagátvizsgálás során ismét megütötte a szudáni menekültet. Később az őrizetére bízott férfit azzal is megalázta, hogy a csomagjában talált élelmiszert a szájába tömte. Hat nap múlva pedig a bántalmazások miatt éhségsztrájkot kezdett szudánit - állítja a vád - ivásra kényszerítette és újból bántalmazta.

A vádirat szerint M. Attila nem csak ezt a férfit ütötte meg. Egy szír férfit kisérés közben indok nélkül hasba vágott, egy ágyon fekvő líbiait zárkaellenőrzéskor megrugdosott, arcon ütött, egy másik zárkában őrzött líbiait pedig ugyancsak hasba vágott és arcon ütött.

- Kikérem magamnak a gyanúsítást. A bűncselekményeket nem követtem el – mondta a rendőrség által alkalmazott fegyveres őr, aki fontosnak tartotta azt is hangoztatni, hogy kollégái (!) sem bántottak senkit. Ez azért hangzott különösen a tárgyalóteremben, mert utóbbit nem is állították az ügyészek… Mindemellett arra is hivatkozott, hogy már csak gerincbetegsége miatt sem tudta volna bántani az illegálisan Magyarországra érkezett külföldieket.

M. Attila 2011. december 11-től 16-ig őrizetben volt, majd ezt követően, 2011. december 21-ig előzetes letartóztatásban tartották. Jelenleg azonban már szabadlábon védekezik, miközben hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazással vádolják. Pont, mint az izsáki rendőröket… Ha bebizonyosodik a bűnössége, akkor 5 évet is kaphat.

Közjáték a tárgyalóteremben:

A tárgyalás kezdetét egyébként különös közjátékkal szakította meg M. Attila. Miután észlelte, hogy újságíró van a tárgyalóteremben – amúgy ez nem volt nehéz, mert egyedüli hallgatóságként ült ott a Kecskeméti Hírhatár munkatársa – zárt tárgyalás elrendelését indítványozta. Azzal indokolva ezt, hogy „olyan szolgálati titkokat adhatok ki esetleg a tárgyalás során a vallomásomban, ami másra nem tartozik”. A bírónő kérdésére, hogy milyen szolgálati titkokra gondol, a válasz ez volt: „Például a szolgálati helyiségekkel, iratokkal kapcsolatosan.”

Az ügyész válasza a zárt tárgyalás kérésére az volt, hogy az eljárás eddigi szakaszában nem merült fel ilyen igény, azaz szolgálati adatra minősülő adat. Továbbá nem látja a zárt tárgyalásnak különösebb indokát sem. Mire a vádlott azzal replikázott, hogy „nem kérdezték meg tőle eddig ezt, nem is engedték, hogy ilyen jellegű nyilatkozatot tegyen. Illetve nem volt hallgatóság abban a környezetben, ahol kihallgatták.” (A szerkesztő megjegyzése: az eljárást korábban a Kiskunhalasi Járásbíróságon kezdték meg, majd ott kiderült, hogy az egyik vádpontban a Kecskeméti Törvényszék illetékes. Ezért került át az ügy Kecskemétre.) Végül azt kérte a vádlott a bírónőtől, hogy amennyiben nyilvános lesz a tárgyalás, akkor mentse fel a szolgálati titoktartás alól.

A bírónő – mint várható volt – elutasította a zárt tárgyalásra vonatkozó igényt. Az eljárás eddigi adataiból ugyanis nem volt megállapítható, hogy szolgálati titoknak minősülő adatok kerülhetnének nyilvánosságra. Azaz maradhatott a tárgyalóteremben a „hallgatóság”, azaz az egy szem újságíró…