|
|
|
Tweet |
|
|
|
A művész ül a festőállvány előtt, és óvatos ecsetvonásokkal igazít a vásznon. Alföldi tanya, szénaboglya, mellette régen szétkorhadt lovas kocsi formálódik a festményen. A kinyúlt, kifakult, festékes pólóban, kopott nadrágban alkotó ember láttán biztosan nem találná el a szemlélődő, hogy mivel foglalkozott korábban a művész. Skultéti Árpád nyugalmazott rendőr alezredes 10-15 évvel ezelőtt a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályának vezetőjeként még gyilkosokat, rablókat, nemi erőszakot elkövetőket faggatott a munkahelyén. Esténként és a hétvégeken aztán leült lajosmizsei házában a festőállvány mellé, és virágcsendéleteket festett, vagy éppen magyar népmesék, népballadák, történelmi események hőseit, szentek életének állomásait formázta meg tűzzománcból. Olyan sikeresen, hogy idővel már címereket rendeltek meg tőle az önkormányzatok. A lajosmizsei, a ladánybenei, és a helvéciai házasságkötő teremben ma is Skultéti tűzzománc város és megye címer előtt esküsznek a párok. Majd 1999-ben Skultéti Árpád rendőr alezredest augusztus 20-a alkalmából – Buda Ferenc költő és a Jánoshalmi Mithras Jazz Vokal mellett – már a legrangosabb Bács-Kiskun megyei művészeti díjjal tűntette ki a megye közgyűlése. Nyolc évvel később, 2007-ben pedig „Honvéd Ecset” díjat kapott
A sakktól a festésig
Nem akármilyen élmény lehetett, amikor a gyilkost, a többszörös szélhámost vagy a nemi erőszak elkövetőjét bilincsbe verve elővezették a kilencvenes években Skultétiék. Leült a vizsgálati osztályon, hogy „töredelmest” tegyen, és szembe nézett a falon a vízben fürdő Kádár Katával. Ilyenkor magyarázkodhattak a pandúrok „Az ott olajfestmény, az pedig tűzzománc…” – oktatták az izomagyú verőlegényeket. Merthogy Skultéti alkalmanként szinte kiállítást rendezett be a kollégák szobáiban. Szentek életéről formált alkotások alatt készültek a beismerő vallomások. A megyei főkapitányság vizsgálati osztályán, és a Kecskeméti Városi Ügyészség több irodájában ma is Skultéti festmények alatt vallanak a bűnözők. De nem csak itt, hanem számtalan önálló kiállításon is kilépett már a nagyközönség elé a viszonylag idősen, 38 éves korában festeni kezdő rendőr.
- Még 1986-ban kezdtem el, majdhogynem véletlenül – idézi vissza az indulást a nyugalmazott alezredes. - Addig a szabadidőmet ugyanis alapvetően a sakkozás töltötte ki, de kedvezőtlenül alakultak az egyesület anyagi körülményei, megszűnt a támogatásunk és feloszlottunk. Véletlen folytán, vagy talán tudatosan kezdtem fordulni a Kecskeméten ismert pezsgő művészeti élet felé. Elsősorban a Zománcművészeti Stúdióról olvastam addig, de persze felületesek voltak az ismereteim és szerettem volna megismerni a munkáikat. Másrészt tudtam azt is, hogy van a városban egy művésztelep. Sok barátom, ismerősöm élt ott, összejártunk, többé-kevésbé rendszeresen. Talán ott kaptam kedvet arra, hogy én is megpróbáljam az alkotást. Persze tudtam azt is, hogy a művészeti élet alapvetően idegenkedik a rendőröktől. Akkor még a III/3-as osztály is működött, és ha a művészeti körökben kitudódott valakiről, hogy rendőr, akkor rögtön arra gondoltak: a III/3-as osztályon dolgozik.
Az Alföld festője
Skultéti Árpád tudta azt is, hogy működik a kecskeméti Óvónőképző Főiskolán egy Fényes Adolf művészeti szakkör. A szakkörvezetőnél, Szappanos István tanár úrnál jelentkezett: van-e annak akadálya, hogy kissé megkésve ugyan a korban, de tanulhasson. A tanár úr nem zárkózott el, Skultétiben pedig ösztönösen erős kitartás, makacs elhatározás munkált.
- Láttam persze, hogy jóval fiatalabbak társa lettem, legtöbben képzőművészeti főiskolák és egyéb művészeti szakközépiskolák felvételijére készültek. A tananyag, a penzum is ilyen témakörökből volt összeállítva. Nem egyszer bizony kellemetlen volt a tehetséges fiatalok között próbára tennem az akkor még igen csak felszínes tudásomat. De a szakköri foglalkozások és az ahhoz kapcsolódó csoportos kiállítások, az ott megforduló és más-más nemzedékhez tartozó grafikusok, festők, szobrászok nagy hatással voltak rám. Sokat tanultam, rendkívül sok anyaggal, technikával megismerkedtem. Közben pedig erőt és bátorítást kaptam ahhoz is, hogy ne álljak meg a rajszakkörnél, hanem folytassam. A tűzzománc következett…
Bozsó János is tanította
A zománckészítéssel a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhelyben Túri Endre festőművész és Pap Gábor művészettörténész irányításával ismerkedett. Bár többféle zománckészítési technikát megtanult, leggyakrabban mégis az úgynevezett rekeszzománccal foglalkozik. Majd meghatározó lett az életében, amikor 1993-ban találkozott az azóta már elhunyt, Munkácsy díjas kecskeméti festőművésszel, Bozsó Jánossal, aki az olajfestés technikai fortélyaira oktatta.
- Nem csak a szakmai és technikai tudása, hanem végtelen természet szeretete, nemes egyszerűsége, derűs optimizmusa, természetelvű képalkotásai is nagy hatással voltak rám – vallja Skultéti.
Ettől kezdve minden nyáron részt vesz a tiszakécskei és a veránkai alkotótáborokban, 1999 óta tagja a HM Honvéd Kulturális Egyesület festői tagozatának, és részt vesz a Gödi Nemzetközi Festőtáborban is. Mindeközben nem lett hűtlen szülőhelyéhez, Lajosmizséhez sem. A kisvárost övező tanyavilágban gyűjti ma is, immár nyugdíjasan a témát, az alföldre, az itteni népszokásokra jellemző képi értékeket, majd gyönyörű képeken festi meg ezeket.
SKULTÉTI ÁRPÁD HONLAPJA ITT > TEKINTHETŐ MEG
|
|
|
|