Hosszan tartó, súlyos betegség miatt 70 éves korában meghalt Csatári Bálint kecskeméti földrajztudós, szociológus.

Karcagon született 1949-ben. Egyetemi tanulmányait a szegedi József Attila Tudományegyetem matematika-földrajz szakán végezte, majd 1975-ben a Gazdaságföldrajzi Tanszék gyakornokaként a „Természeti és társadalmi tényezők kölcsönhatása a Sárrét népességére és településhálózatára” című tézissel egyetemi doktori oklevelet szerzett. 1986-ban a szegedi József Attila Tudományegyetem címzetes, majd félállású egyetemi docense lett, ahol oktatási tevékenységét egészen a 2010-es évek elejéig töretlenül folytatta.
1984-től az MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, majd az MTA Regionális Kutatások Központja kecskeméti Településkutató Csoportjának tudományos munkatársa, később osztályvezetője. 1992-től a Regionális Kutatások Központján belül megalakuló Alföldi Tudományos Intézet igazgatói posztját töltötte be egészen 2008-ig, majd az intézet kecskeméti osztályát vezeti 2008 és 2010 között. 2018-tól az MTA emeritus kutatója.

Csatári Bálint kutatásainak egyik legfőbb tárgya az Alföld, az alföldi települések és társadalmuk fejlődésének mozgatórugói, illetve jelenségei. Több kutatásának tárgyául választotta az alföldi szórványtelepüléseinek, a tanyáknak legújabb kori fejlődését, illetve Magyarország lemaradó térségeinek problémáit. Kutatói tevékenysége mellett ki is áll a lemaradó térségek és társadalmi rétegek mellett. Rendszeres szereplője a területi fejlesztéssel foglalkozó fórumoknak, többször is szerepet vállalt a kérdéssel foglalkozó fórumok, szervezetek létrehozásában. 2003-ban tagja volt a tanyai fejlesztésekre ajánlásokat kidolgozó munkaközösségnek, a Tanyakollégiumnak.

1997-ben Akadémiai Díjat kapott, 2002-ben pedig Magyar Arany Érdemkeresztet.

(Címlapkép: Hírösnaptár)