![]() |
|
|
|
Tweet |
|
|
![]() |
|
84 éves korában elhunyt Magyarország legnépszerűbb gyermekpszichológusa.
Vekerdy Tamás 1935. szeptember 21-én született Budapesten.
Kamaszkorában hobónak, azaz írónak és világcsavargónak készült, de apja kívánságára 1958-ban jogászdiplomát szerzett. „Bedugtam a fülemet viasszal, és olvastam a pad alatt Galsworthy Forsyte sagáját” – mondta a HVG hetilapnak három évvel ezelőtt.
Egyetemi tanulmányait az ELTE jogi karán folytatta, majd a BTK pszichológia szakát is elvégezte. Járt Mérei Ferenc és Nemes Lívia szemináriumaira. Volt házitanító és a Nemzeti Színház statisztája, illetve a Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadó pszichológia tanára. 1983-tól az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa, később tudományos tanácsadója, majd szeniora volt. 1992 és 1998 között a Miskolci Egyetem doecense volt, majd a Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ alternatív továbbképzési igazgatója.
Nevelési tanácsadókban, gyermekpszichológiai rendelőkben szerzett tapasztalatai nyomán érett meg benne a felismerés: a magyar óvoda- és iskolarendszer „gyilkolja a gyerekeket”. A nyolcvanas években kezdte tanulmányozni a külföldi Waldorf-gyakorlatot; részt vett a solymári Waldorf-iskola megalapításában. Munkája nyomán létrejött a Waldorf-tanárképzés is.
Vekerdy a legismertebb klinikai gyermek-szakpszichológus volt Magyarországon, publikációs listája párját ritkítóan hosszú.
Vekerdy Tamás élete során számos díjat nyert, többek között Kiváló Munkáért díjjal jutalmazták 1985-ben, Budapestért díjat kapott 2000-ben, 2014-ben pedig Hazám-díjas lett.
Rendszeresen jelentek meg írásai a Nők Lapjában gyermeknevelési témákban.
Mostanában már nem tett mást, mint sétált, olvasott, és elment előadásokat tartani. „Ha megkérnek, mindenféléket csinálok, mintha még élnék, de ez csak a látszat. Miért kéne olyan sokáig itt maradni?” – mondta áprilisban.
(Forrás: HVG) |
|
|
|