A napokban ünnepelte első születésnapját az a tabdi kisfiú, akinek édesanyja, Emese életéért több százan fogtak össze a kiskőrösi térségben, sőt az egész országban. A családfő, Győrfi László és a még mindig csupán lábadozó felesége, Szabó Emese most boldogan gyújtotta meg Lacika tortáján az első gyertyát. Családi körben ünnepeltek, mamákkal és papával. A napokban pedig Emese testvére, Erika és párja keresztvíz alá tartotta a vidám kissrácot a katolikus templomban.

A születésnapon akár ott vendégeskedhettek volna hat Bács-Kiskun megyei település véradói: Akasztó, Fülöpszállás, Kiskőrös, Soltszentimre, Páhi és Tabdi lakossága. Példaértékű összefogással mentették meg Emese életét. A fiatal édesanyáét, aki kómába esett a szülést követően.

Még januárban adták hírül az újságok, hogy megtörtént a csoda, amiért több százan szurkoltak, és tettek mintegy fél éven keresztül. Néhány napja hazatérhetett Tabdi otthonába a kórházból Györfiné Szabó Emese, aki tavaly júliusban tündéri kisfiúnak adott életet. A szülést követően azonban életveszélyes állapotba került.

- Időben és természetes úton indult meg a szülés, de komplikációk léptek fel – idézi fel a hihetetlen összefogás történetét Emese férje, Györfi László. - Lacika 3030 dekagramm súllyal, 52 centiméter hosszúsággal végül császármetszéssel jött a világra. Néhány órával később azonban Emese összeomlott, belső vérzése volt, ezért este újra megoperálták. Nagy mennyiségű vért veszett és másnap hajnalra már világossá vált, hogy nagy a baj. Nagyon sok vérre lenne szüksége. A ritka „A” Rh-negatív vércsoportból.

Riadóláncszerűen terjedt Emese kritikus állapotának híre a térségben. László riasztotta a családot, a család az ismerősöket, azok meg a saját ismerőseiket. Száznál is több véradó jelentkezett a hat településről, hogy segítsenek a fiatal anyukának. „Összedobták” a vért.

- Ez az egész hír úgy terjedt, mint a futótűz. Rendkívül gyors volt a toborzás – emlékezett vissza a tavaly nyári életmentő akcióra az ugyancsak „A” Rh-negatív vércsoportba tartozó Kissné Sinkovicz Marianna. Ő sem ment egyedül Kecskemétre: tabdi vállalkozása két mikrobuszával szállította a véradókat.

* Kissné Sinkovicz Marianna nem csak vért adott, hanem vállalkozása két mikrobuszával szállította a véradókat

Emese hat hétig feküdt kómában, 15 liter vért kapott, 39 kilóra lefogyott, és az optimistább orvosok is hosszadalmas gyógyulási folyamatot ígértek. Októberig a gyermekosztályon maradt Lacika, aki a nővérek kedvence lett, az édesapja pedig naponta ingázott Tabdi és Kecskemét között, hogy Emesét és Lacikát látogassa. Az édesanya tél elején már tudta mozgatni a kezét, és beszélni is próbált. Lacikát azonban csak az intenzív osztály falára ragasztott fényképekről láthatta. Az alacsony, vékony, törékeny asszony fél év alatt bebizonyította, hogy mindenkinél erősebb és legyőzte a halált. Januárban pedig végre kiengedték a kórházból, és magához szoríthatta otthon a kisfiát.

Sajnos rossz hír, hogy Emese még mindig nem tudja önmaga ellátni Lacika gondozását. Kétnaponta vesedialízisre jár, mert testvére, Erika ugyan felajánlotta számára a saját veséjét, de az nem volt megfelelő donornak. Most rajta van a szervvárólistán,  és reménykednek, hogy mielőbb eljön a végső gyógyulás.

* Lacika, az 1 éves "nagy fiú", az imádnivaló csibész...

Lacika egyébként egy roppant édes kissrác. Vidám, örök mosoly. Imádja a hasát, no, és valódi férfi: minden érdekli, ami autó vagy forog a kereke. Lassan beszélni is megtanul: már egy-két szót hangosan kiabál. Nem fél az idegenektől sem, a falunapon kézről kézre járt. Mindenki igyekezett szeretetével, felé irányuló érdeklődésével hangsúlyozni, hogy mindannyian aggódtak a családért, az anyukáért. Emese hosszas lábadozása miatt nehéz feladat hárult a családra, a nagyszülőkre. De mosolyukból látszik, mindent feledtet velük a kis utód ujjongása, gügyögése.

NNM