Zokogva, remegő kézzel gyújtotta meg a mécsest a vasárnapra virradó éjjel halálra gázolt, 24 esztendős B. Zoltán nagynénje azon a helyen, ahol a részeg autós átgázolt a négy gyalogoson. Zoltán édesapja ott állt a nő mellett és befelé nyelte a könnyeit. Szombat este még kezet fogott szórakozni induló, focista fiával, hajnalban pedig rendőrök hozták a szörnyű hírt: Zoltánt halálra gázolták.

- Értelmetlen halál – zokogott a nagynéni a mécsesek, koszorúk mellett. – Ez az átkozott megölte az öcsém fiát! A Jó Isten tekintsen le erre a szemét alakra kegyetlenül!

Négy fiatal férfi, négy barát indult gyalogosan hazafelé a dunaegyházai Faház büféből vasárnapra virradó éjjel, nem sokkal éjfél után. Teljes szélességében elfoglalva a Hajnóczy utcát, pedig a gyalogjárdán is mehettek volna. B. Zoltán (24 †), J. Gergely (30 †), L. Erik (19), és M. Áron (19) a büfében hagyták Áron bátyját, az ittas M. Ákost, aki a munkahelye Toyota Hilux gépkocsijával ment még este a Faházba.

- Én is ott voltam, de csak este kilencig – mondta el a Kecskeméti Hírhatárnak Megyeri József, aki a barátjával hozott vasárnap koszorút a lassan emlékhellyé alakuló tragédia helyszínére. – Sajnos Ákos már akkor is ittas volt. Úgy láttam, hogy sört ivott…

A helyiek szerint Ákos nem sokkal a barátai távozása után ült a Toyotába. Talán az villant meg a fejében, hogy ha siet, még utoléri őket. A nyílegyenes útszakaszon még jobban megküldte a terepjárót. Nem észlelte a gyalogosokat - pedig a látási viszonyok jók voltak, valamint akkor még a faluban az eső sem esett -, és fékezés nélkül rohant a csoportba.

Zoltán és Gergely több métert repültek. Gyakorlatilag esélyük sem maradt a túlélésre. Eriket a kecskeméti megyei kórházba szállította a mentő, de azt mondják agyhalott, sajnos neki sincs sok esélye.  A sors furcsa fintora, hogy Ákos, mintha vigyázott volna a saját öccsére, csak a fiú lábát törte el a Toyotával.

Dunaegyháza gyászol. Nem nagyon akarnak beszélni az emberek a tragédiáról. A csöppnyi településen – összesen talán, ha 1600 lakosa van – mindenki a saját hallottjának érzi, hiszen gyermekkora óta jól ismerte az áldozatokat. Nem csoda, hogy bárkit megszólítottunk vasárnap a faluban, azonnal könnyek öntötték el a szemét.

- Én nem hiszem, hogy következményei lennének, itt Dunaegyházán, ennek a szörnyűségnek. Mi lehetne, hiszen Ákost is jól ismerjük. Nem készakarva tette… És hiába is kap majd büntetésként néhány évet a bíróságtól, nekem ezzel a fiamat már senki sem adja vissza. Én már örökké gyászolni fogok - mondta csendesen az útszéli mécsesek mellett Zoltán édesapja, és lehajtotta a fejét.

Kép és szöveg: N.N.M.

KORÁBBI CIKKÜNK:

Dunaegyházi tragédia: a helyszínen járt a Kecskeméti Hírhatár