- Ott volt a gondolataid között, hogy egyszer jó lenne eljátszani Csongort?

- Nem. Nem voltak róla határozott emlékeim. De nagyon örülök, hogy így történt. Ha egy szerepet játszol, akkor valamilyen módon a szerzővel is találkozol, magadban megpróbálod megérteni, ki is az az ember, akit ő leírt. Csongor pedig elképesztő ember, a világgal megy szembe. Hogy, meddig van ehhez ereje, bátorsága?

- Mi volt a kiindulási pont a próbafolyamatban?

- Vörösmarty nagy versének, az Előszónak az egyik sora: "Most tél van és csend és hó és halál," talán ez lehet a kiindulási pont. Föl lehet-e melegíteni a világot? A Csongor és Tünde elsősorban költemény: a szereplők verseket mondanak, sokszor nem színpadi szituációkat játszanak el. A mi feladatunk, hogy ezt az erős költészetet lefordítsuk a színház nyelvére. Nem feltétlenül, vagy nem csak intellektuális élményt akarunk nyújtani.

- Van benned félelem a szereppel kapcsolatban?

- Nem félelmet érzek. A szerep egyre nagyobbnak tűnik, de ez inkább izgatottságot okoz. Le kell győzni a külső-belső akadályokat, amik köztem és a szerep között, köztünk és a nézők között állnak.

- Te magad teremted meg az akadályokat a szerepépítés folyamatában?

- Pontosabb talán, hogy igyekszünk fölfedezni őket. Egy ilyen fölfedezés öröm, mert tisztábban látom, hogy mit kell elvégeznem, mi a próba tárgya.

- Szövegtanulás?

- Nem ez a munkánk legnehezebb oldala.

- A tavalyi Mátyás meséken kívül dolgoztatok együtt a nővéreddel?

- Még egyetem előtt. Az akkori Józsefvárosi Színházban csináltunk egy Cseresznyéskertet, amiben Firszet, az öreg inast játszottam, és Örkény István Kulcskeresők című művét, abban pedig Bolyongó szerepét osztotta rám. Mindkettő nagy élmény volt.

- Sokat változott azóta a rendezői stílusa?

- Erdélyben nagyon hatott rá a román színház. Ami egyébként a Csongor és Tündéhez sokkal jobban passzol, mint az itteni, inkább realista színház. A költői, emelkedett sorokhoz másfajta, sokszor teátrálisabb játéknyelvet keresünk.

- Mesés előadás lesz?

- Abban az értelemben igen, hogy varázslatos események történnek benne... Ha mese, hát sötét mese.

- Mi vonzza be ezt a sötétséget?

- A félelem, a szeretet hiánya. A magány, ami megeszi az embert.

- A középiskola után először a bölcsészkarra mentél. Miért váltottál? Miért választottad inkább a színészetet?

- A bölcsészkaron általában két lehetőség adott: vagy tudós leszel vagy tanár. Egyiket sem éreztem magaménak, viszont a színházat nagyon élveztem, úgyhogy adtam magamnak egy évet, hogy kiderüljön, felvesznek-e. Felvettek, azóta ebben élek.

- Írás?

- Nagyon érdekel. Most például van egy forgatókönyv tervem, és ha van egy kicsit több szabadidőm, akkor azon próbálok dolgozni. Utoljára novemberben volt.

- És a drámák?

- Jó lenne drámát írni.