A Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara kecskeméti székházában Dénus Kiss Jenő „Arcok-Sorsok” című kiállítása nyílt meg ma (február 13-án) 16 órakor. A tárlatnyitó vendégeit Puskásné Dr. Csorba Éva a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Jogi és Igazgatási Iroda vezetője köszöntötte, majd Dr. Turai G. Kamil művészetfilozófus nyitotta meg a kiállítást. A tárlat február 28-ig, munkanapokon 8.00-16.00 óra között tekinthető meg.

A Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara tárlatainak megnyitóján mindig jelentős számú érdeklődő vesz részt, a main azonban különösen sokan jelentek meg.

- Idei első kiállításunk azért is különleges, mert tematikájában is az első olyan a Kamarában, melyen kifejezetten arcok, portrék szerepelnek – mondta Puskásné Dr. Csorba Éva. – Ezért úgy gondolom, hogy mindenképpen egyedi a mostani tárlatunk. (A cikk a fotó alatt folytatódik)

KATTINTSON A KÉPRE A GALÉRIA MEGNYITÁSÁHOZ!

Dr. Turai G. Kamil állandó szereplője, ismertetője a kamarai kiállításoknak. Ezúttal is ő méltatta a művészt:

- A portré manapság kevésbé hálás műfaj, mert határozott szakértelmet, és bensőséges emberismeretet követel – mondta a művészetfilozófus. - Dénus Kiss Jenő önarcképei és portréi szinte Pilinszkys mélységben igyekeznek az embert megérteni, másrészt Baconra "visszamenő", a torzságból kiinduló emberismeretet tükröznek vissza. Éppen ezért azok a festményei a legizgalmasabbak, melyben a torzságból hozza ki az emberi szépséget. Jenő autodidakta módon már középiskolában próbálkozott a festészettel, később pedig „búvópatakként” tört fel belőle a művészet. (A cikk a fotó alatt folytatódik)

KATTINTSON A KÉPRE A GALÉRIA MEGNYITÁSÁHOZ

Dénus Kiss Jenő 1946-ban született Kecskemét külterületén. Agrármérnöki végzettséget szerzett, majd munka mellett, autodidakta festőként képezte magát az elmúlt 25-30 évben. Többnyire a hagyományos festészet útját járja, olaj és akril technikával dolgozik. Ez utóbbit kifejezetten azért használja, mert – mint mondja – „drámai hatást érek el vele a szemeknél”. Azt is hozzáteszi: „A szó legszorosabb értelmében autodidakta vagyok, így hagyományos értelemben vett mestereim, tanáraim nem voltak, és művésztáborokba sem járok. Túl intim nekem a festészet, ezt a foglalkozást nem tudom mások előtt csinálni.”

Amióta nyugdíjas még több ideje jut a festészetre. A Kamarában ez már a második önálló kiállítása, és ezen kívül több csoportos kiállításon is részt vett. Simontornyán van egy „öregmalma”, ebben rendez folyamatosan kiállításokat barátai számára.