Lóránd Nándor születésének 100. évfordulója tiszteletére rendeztek gyógyszerésztörténeti konferenciát és fotókiállítást a Cifrapalotában. Ünnepélyes keretek között emlékeztek Kecskemét hűséges és maradandó értékeket létrehozó polgárára.
A konferencia elején a megjelenteket köszöntő Mák Kornél, Kecskemét alpolgármestere és Rosta Szabolcs múzeumigazgató megemlékeztek arról, hogy Lóránd Nándor szívvel-lélekkel folytatta áldásos tevékenységét, és hűségesen végezte munkáját szeretett városa javára. Általános közmegbecsülésnek örvendő személyisége, példaszerű élete és munkássága szűkebb és tágabb hazájában is útmutatást jelentett az újabb gyógyszerésznemzedékek számára.
- Lóránd Nándor a korabeli Kecskemét kimagasló személyisége volt - jelentett ki Mák Kornél, aki megnyitó beszédében felidézte a gyűjteményalapító kecskeméti gyógyszerész munkásságát.
Múzeumalapító és tudományos munkásságának kívántak méltó emléket állítani a hétfő délelőtti konferencia szervezői. A konferencia résztvevőit levélben köszöntötte a más elfoglaltsága miatt távollévő Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke is.
A konferencián Lóránd Nándor lánya, Loránd Klára muzeológus, a Bozsó Gyűjtemény igazgató kurátora is előadást tartott „Családi szemüveg" címmel.
- Édesapám gyakorló gyógyszerészként több patikában is megfordult és a kidobásra ítélt tárgyi emlékeket gyűjtötte össze. A másik ehhez kapcsolódó vonulat az életében a történeti dokumentumok kitartó gyűjtése volt évtizedeken át - mondta Loránd Klára, aki nem követte édesapját a patikusi pályán. - Egyikünk sem ment patikusi pályára, bár a bátyám felesége dolgozott gyógyszertárban. Mi a múlt megmentését vettük át az édesapámtól, mivel már három generáció dolgozik a családunkból múzeumban.
A kecskeméti konferencia délutánján a résztvevők közösen tekintették meg az Orvos- és Gyógyszerészettörténeti Gyűjtemény állandó kiállítását, majd megkoszorúzták Lóránd Nándor sírját a Köztemetőben.
Lóránd Nándor (1915 ápr. 8. Budapest-1995. okt. 1. Kecskemét):
Családja 1922-ben költözött Kecskemétre. A Református Reálgimnáziumban érettségizett, majd szeptembertől Katona Margit gyógyszertárában volt gyakornok. Másodéves gyógyszerészhallgató korában (1938) behívták sorkatonának, részt vett a felvidéki, erdélyi és délvidéki bevonulásokban. Leszerelése után megnősült (1940) és gyógynövénybeváltó kereskedésbe kezdett, majd Fördős Lajos patikájában dolgozott. Újabb frontkatonaság és fogság után 1945-ben tért vissza családjához.
1952 óta leltározó patikusként dolgozott Bács-Kiskun megye patikáiban. Megismerte a gyógyszerészi munka régi eszközeit és dokumentumait, s eközben szenvedélyes gyógyszerésztörténeti kutatóvá vált.
1966-tól kezdte gyűjteni a gyógyszerészeti régiségeket, s 2 év múlva hivatalossá is válhatott gyűjteménye. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum lemondott a Bács-Kiskun megyére terjedő gyűjtési jogköréről, s személyre szóló meghatalmazást és megbízást is adott Lóránd Nándornak a gyűjtés megkönnyítése érdekében, melynek eredményeként nemsokára létrejött Kecskeméten a Gyógyszerészeti Régiségek Gyűjteménye (1969).
„A Megyei Gyógyszertári Központ Lóránd Nándor lelkes és avatott kutatómunkájának eredményeként összegyűjtötte a megye területén fellelhető anyagot. Különösen nagy jelentősége lenne annak, hogy az Alföldön is legyen egy ilyen kiállításon is bemutatható szakgyűjtemény, és Kecskeméten ennek meg vannak a feltételei. Annak érdekében, hogy Kecskemét gyarapodjék egy értékes helytörténeti szakgyűjteménnyel, lemondunk jogszabályban biztosított jogunkról, az anyag Budapestre szállításáról." (1969. Antall József, a S O M KL főigazgatójának leveléből)
1968-ban Halmai János meghívta a MGYT Országos Gyógyszerésztörténeti Szakosztálya megalakítására, ahol Lóránd Nándor már beszámolt a kecskeméti gyűjteményről és a megye jelesebb patikáinak történetéről.
A Gyógyszertári Központ támogatásával és kezelésében működő szakgyűjtemény Patikamúzeumként Katona Zsigmond régi Szentlélek Gyógyszertárának irodahelyiségében kapott otthont 1973-tól 1981-ig a Batthyány u.7-ben.
A múzeumi munka mellett Lóránd Nándor rengeteg népszerűsítő előadást tartott, számos tudományos dolgozatot írt és több tucat cikket publikált a gyógyszerészet és orvostörténet különböző témaköreiből, a megye híres gyógyszerészeiről, a gyógyszerészszakma és az egészségügy történeti vonatkozásairól a Gyógyszerészet, a Gyógyszerésztörténeti Diárium, Orvostörténeti Közlemények, valamint a napilapok, hetilapok hasábjain.
Lelkes szerteágazó munkássága, látványos kiállításai országosan is elismert, népszerű, mindenki által szeretett kutatóvá tették Lóránd Nándort, itthon mégis nehéz küzdelmet kellett vívnia gyűjteménye megmentéséért, hiszen 1981-ben megszűnt a kiállítás lehetősége és a múzeumi anyag a Rendőrfaluba került raktározásra. 1983-ban súlyos betegen kapta a jó hírt, hogy a patikamúzeum ügye mégis megoldódik, s gyűjteménye méltó elhelyezést kap a város központjában.
1984-ben a Bács-Kiskun Megyei Múzeumigazgatóság hivatalosan átvette Lóránd Nándortól a 2504 darab tárgyat, 560 darab könyvet, 151 gyógyszerészeti folyóiratot számláló szakgyűjteményt, s 1985-ben megnyílt az anyagából rendezett állandó kiállítás.
Magánéletében is rendkívül sokoldalú és tevékeny ember volt, többféle sportot űzött. 1938-ban kezdeményezője volt a vitorlázórepülés megteremtésének, állandó résztvevője volt az autó- és motorversenyeknek. Több mint 15 évig vezette a Gyógyszertári Központ fotókörét, több száz fotót készített előadásaihoz, cikkeihez, kiállításaihoz. Nyolc évig tanított a gyógyszerészasszisztens tanfolyamon, tagja volt több tudományos társaságnak.
A Magyar Gyógyszerészeti Társaság 1971-ben Than Károly, 1975-ben Katona Zsigmond, 1978-ban Kátai Gábor, 1983-ban Ernyey József emlékéremmel tüntette ki.
